A Bluetooth technológiát nyilvánvalóan mindenki ismeri, aki rendelkezik mobiltelefonnal. A név egy rövid hatótávolságú, vezeték nélküli adatcseréhez használt szabványt takar, melynek segítségével mobileszközök, számítógépek, és egyéb kütyük között teremthetünk hálózati kapcsolatot.
És habár a Bluetooth hatótávolsága és sebessége jóval kisebb, mint egy wi-fi rendszeré, egyik nagy előnye, hogy segítségével pillanatok alatt hozatunk létre adatátvitelre szolgáló, privát hálózatot.
A Bluetooth technológia rövid története
Az eszközök közti adatátvitelre alkalmas technológia fejlesztésébe 1996-ban négy nagyvállalat, az Ericsson, az Intel, a Nokia, illetve az IBM mérnökei közösen kezdtek bele abból. Abból a célból kifolyólag, hogy létrehozzanak egy, az eszközeiken történő adatátvitelre használható, közös platformot.
A Bluetooth-t a négy cég szakemberei olyan módon alkották meg, hogy az számítógépek, mobiltelefonok, fejhallgatók, illetve egyéb kütyük között is képes legyen a vezeték nélküli összeköttetés megteremtésére.
A technológia nevét éppen ezért szimbolikusan I. Harald dán királyról kapta, aki arról volt nevezetes, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ezt tükrözi a Bluetooth logója is, ami a skandináv H és B rúnák stilizált egyesítéséből jött létre. Harald a "Kékfog", azaz a Bluetooth nevet az áfonya iránti extrém szeretetéről kapta, a király ugyanis olyannyira kedvelte a kék színű gyümölcsöt, hogy annak rendszeres fogyasztásától fogai is hasonló árnyalatúra színeződtek.
Az első verzióktól napjainkig
A Bluetooth technológia első verziói, az 1.0 és 1.0B még számos gyermekbetegségtől szenvedtek. A gyártóknak eleinte nehézségeket okozott az egymással kompatibilis eszközök megalkotása, és a hálózat anonim felhasználásba is problémákba ütközött.
Az ezt követő 1.1-es és 1.2-es frissítések a kezdeti hibák egy részét korrigálták, és lehetővé vált a magasabb adatátviteli sebesség elérése, az adaptív frekvenciaváltás, illetve a fogadott jel eszközök általi erősségének kijelzése is. Ez a két verzió is nagyon messze állt azonban még a ma ismert, megbízható technológiától.
A következő generációs, 2.0-ás Bluetooth frissítés főként a sebességnövelésre és az alacsonyabb energiafogyasztásra koncentrált. Ez a verzió a korábbiakhoz képest háromszoros adatátviteli sebességet tett lehetővé, és az EDR (Enhanced Data Rate) segítségével felére csökkentette az eszközök Bluetooth használata során történő energiafogyasztását. A komolyabb megújulás azonban a 3.0-ás Bluetooth verzió bevezetésével vette kezdetét.
A Bluetooth 3.0 esetében az olyan, kis sávszélességet igénylő feladatok, mint a kapcsolat kiépítése és az eszközök párosítása a korábbihoz hasonló módon a Bluetooth technológiára épültek, azonban akad egy csavar a megvalósításban: a technológia a nagyobb sávszélességet igénylő folyamatokat áthelyezte wi-fire, ilyen módon gyorsítva fel az adatátviteli sebességet.
Az ezt követő, 4.0-ás verzió a sebességnövelés és az energiafogyasztás visszaszorítása mellett több új, hasznos funkciót is magával hozott. Az úgynevezett „single mode low energy” például olyan kapukat nyitott meg a Bluetooth számára, melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna a felhasználók számára. Az új megoldás lehetővé tette azt, hogy a Bluetooth technológiát olyan eszközökben is integrálhassák, mint a lépésszámlálók, a kulcstartók, a hőmérők, vagy gyakorlatilag bármilyen, adatátvitel szempontjából releváns eszköz. A 4.1-es fejlesztés ezen felül létrehozta az intelligens hálózati csatlakozás lehetőségét, a 4.2-es verzió pedig az IoT, azaz az Internet of Things terjedését segítette elő.
Napjainkra az esetlen, 1.0-ás verziótól sikerült eljutni a stabil és megbízható Bluetooth 5-ig, mely 2018-ban jelent meg a modern mobileszközökön. Tovább fejlődött az IoT technológia támogatása, négyszeresére növekedett a korábbi hatótáv, az átviteli sebesség pedig kétszer gyorsabb, mint korábban.
A nyolcszoros adattovábbítási kapacitásról, valamint a két eszközön egyszerre történő hangfolyam lejátszását lehetővé tevő dual audio opcióról már nem is beszélve.