Mire használják a vonalkódokat?

Ha forgalmas áruházat üzemeltet akkor figyelnie és követnie kell minden eladott dolgot, így biztos lehet abban, hogy azok a termékek melyet ügyfelei rendszeresen vásárolnak mindig készleten vannak. Ennek legegyszerűbb módja az lenne, hogy a polcok között sétálgasson üres helyeket keresve, és egyszerűen feltölti ahol kell? Alternatív megoldásként leírhatja, hogy mit vásárolnak ügyfelei a pénztárnál, összeállítanak egy listát az összes vásárlásról, majd egyszerűen használhatják azt, hogy átrendezzék az termékkínálatot. Ez egy kis forgalmú üzlet esetében rendben van, de mi van, ha egy franchise óriási ágát futtatod, több ezer áruval? Ezeken a problémákon kívül is sok más nehézséggel jár a boltok zökkenőmentes üzemeltetése. Például, ha az összes elemet árakkal jelöli meg, és az árakat az árut értékesítése előtt módosítania kell, akkor mindent át kell címkéznie. És hogyan kezelje a bolti lopást? Ha sok polcról hiányzik értékes italos palack, tényleg biztos lehet benne, hogy mindet eladta? Honnan tudja, hogy ellopták-e őket vagy sem?

A vonalkód technológia alkalmazása a boltokban segít megoldani ezeket a problémákat. A technológia lehetővé teszi, hogy központosítva tároljon adatokat olyan számítógépes rendszeren, amely nyomon követi a termékeket, az árakat és a készletszinteket. Az árakat olyan gyakran változtathatja, amennyit csak szeretné, anélkül, hogy új árcédulákat kellene elhelyeznie az összes termékre, palackra és dobozra. Azonnal láthatja, ha egyes elemek készletszintje alacsony, és újrarendezésre kerülhetnek. Mivel a vonalkód-technológia annyira pontos, hogy biztos lehet abban, hogy minden olyan elem, amely hiányzik (és úgy tűnik, hogy nem adták el) valószínűleg ellopták - és esetleg áthelyezheti a bolt egy biztonságos részébe, vagy megvédheti őket RFID címkékel vagy TAG -ekkel.

Az ilyen vonalkód alapú készletrendszer három fő részből áll. Először is kell egy központi számítógép (szerver), amely egy olyan adatbázist üzemeltet, amely összegyűjti az Ön által értékesített termékeket, ki teszi azt, hogy mit fizet, és mennyi van készleten. Másodszor, az összes termékre nyomtatnia kell vonalkódokat. Végezetül pedig kell egy vagy több pénztárgéphez illeszhető vonalkód olvasó, amely képes olvasni a vonalkódokat.

Hogyan tartalmazza a vonalkód a 0-tól 9-ig a számokat?

A vonalkód nagyon egyszerű elven alapul: adjon meg minden elemet, amelyre saját egyedi számot szeretne besorolni, majd egyszerűen nyomtassa ki a számot az elemen, hogy az elektronikus pásztázó eszközzel, vonalkódolvasóval el tudja olvasni. Egyszerűen kinyomtathatnánk a számot, de a decimális számokkal a probléma az, hogy könnyű összetéveszteni őket (a rosszul nyomtatott nyolc háromnak tűnhet a számítógép szemben, míg hat a kilencnél azonos, ha fejjel lefelé fordítja - ami sokféle káoszt okozhat a pénztárnál). Amire igazán szükség van, az egy teljesen megbízható módszer a számok kinyomtatása, hogy nagy sebességgel le lehessen őket olvasni. Ez az a probléma, amit a vonalkódok megoldanak.

A vonalkód minden egyes számjegyét hét azonos méretű függőleges blokk képviseli. Ezek fekete vagy fehér színűek, hogy ábrázolják a decimális számokat 0-tól 9-ig. Minden blokkot úgy terveztek meg, hogy még akkor is, ha fejjel lefelé fordítja, nem keverhető össze másikkal.

Ha egy vonalkódot szabadszemmel megnéz, akkor valószínűleg nem tudja, hol végződik egy szám és egy másik hol kezdődik. De ez igazán egyszerű. A termékszám minden egyes számjegye ugyanannyi vízszintes helyet kap, pontosan 7 egységet. Ezután a nullától a kilencig terjedő számok bármelyikét lehet ábrázolni, egyszerűen ki kell tölteni a megfelelő hét egységet, amelyek fekete-fehér sávok eltérő mintájával vannak. Így az első szám két fehér csíkkal, két fekete csíkkal, két fehér csíkkal és egy fekete csíkkal színezik, míg a második szám két fehér csíkkal, egy fekete csíkkal, két fehér csíkkal és két végső fekete színnel csíkok.
Valószínűleg Önnek is feltűnt, hogy a vonalkódok elég hosszúak lehetnek, ez azért van mert három különböző típusú információt kell képviselniük. A vonalkód első része tartalmazza az országot, ahol kiadták vagy forgalomba hozták. A következő részben kell feltüntetni a termék gyártóját. A vonalkód utolsó része pedig maga is azonosítja a terméket. Az azonos alaptermék különböző típusai (például négy csomag üdítős palack és hat csomag üdítős doboz) teljesen eltérő vonalkód számokat tartalmaznak.

Hogyan működik egy vonalkód-olvasó?

Nem lenne értelme vonalkódokat elhelyezni a termékeken, ha nem rendelkeznénk a technológiával, hogy elolvassuk a tartalmát. A vonalkódolvasóknak képesnek kell lenniük arra, hogy a termékek fekete-fehér zebra vonalait gyorsan elolvassák a termékeken, és ezeket az információkat továbbítsák a számítógéphez vagy a fizetős terminálhoz, amely azonnal azonosítja őket egy termék adatbázis segítségével.
Ennek az egyszerű példának kedvéért tegyük fel, hogy a vonalkódok egyszerűen on-off, bináris minták minden egyes fekete vonal értéke egy és minden fehér vonal nulla. (Már láttuk, hogy az igazi vonalkódok kifinomultabbak mint ez a példa, de most tegyük egyszerűbbé a dolgokat.)
Egy egyszerű példa, amely bemutatja az UPC vonalkódolvasó rendszer részeit és azok működését.
1. A beolvasófej LED-re vagy lézerfényre világít a vonalkódra.
2. A fény visszaveri a vonalkódot egy fényérzékelő elektronikus alkatrésznek, amelyet fotoelektromos cella fogad.
A vonalkód fehér területei több fényt tükröznek vissza, míg a fekete területek kevésbé tükröződnek vissza.
3. Ahogy a szkenner elmozdul a vonalkód mellett, a cella fekete-fehér csíkoknak megfelelő, ki-be kapcsolható impulzusokat hoz létre. Tehát az következő szekvenciális kód ("fekete fekete fekete fehér fekete fehér fekete fekete"), a cellát az következőképpen vezérli "off off off on off off".
4. A vonalkódolvasóhoz csatlakoztatott elektronikus áramkör ezeket az on-off impulzusokat bináris számjegyekké alakítja (nullák és egyesek).
5. A bináris számjegyeket a lapolvasóhoz csatlakoztatott számítógépre küldi, amely 11101011 kódot észlel.


Néhány vonalkódolvasóban egyetlen fotocella található, és a szkennerfejet a vonalkód tartalmán keresztül mozgatja, a cella pedig a fekete-fehér vonalkód minden részét felismeri. A bonyolultabb szkennereknél egy sor fotocella található, és az egész kód egy időben észlelhető.
A valóságban a szkennerek nem észlelik a nullákat és a kettoket, és kimeneteiként bináris számokat állítanak elo: a fekete-fehér csíkok szekvenciáját detektálják, amint azt itt mutatjuk, de azokat közvetlenül tizedes számokká alakítják.
A legtöbb termék egy egyszerű vonalkódot hordoz UPC (univerzális termékkód) néven - a függőleges csíkok sorát, amelyek alatt egy sor számot nyomtatnak (így valaki kézzel is beírhatja a termék számát, ha a vonalkódot rosszul nyomtatják vagy megsérülnek a boltban és nem fog átmásolni a vonalkódolvasón keresztül). Van egy másik vonalkód, amely egyre gyakoribbá válik, és sokkal több információt tárol. Ez egy 2D (kétdimenziós) vonalkódnak hívjuk, és leginkább olyan dolgokon található meg mint a nyomtatott bélyegek, sárgacsekk, céges hivatkozások és webhelyek.

Vonalkód-olvasó típusai

Különböző típusú vonalkód-szkennerek állnak rendelkezésre a legkülönbféle alkalmazáshoz. (Általános célú, Ipari vonalkód olvasó, Pénztárgéphez kapcsolható (POS) vonalkód olvasó, Fixen telepíthető szkenner)

Kis forgalmú üzletekben, kisboltokban általában egy alap vonalkódolvasót találunk. Piros LED-es világítást kapnak a fekete-fehér vonalkódmintára, majd elolvassa a visszavert fény elrendezését egy fényérzékeny CCD-vel vagy egy fotoelektromos cellával. Ha toll vagy kontakt szkennerrel rendelkezik, akkor a vonalkódon keresztül kell vezetnie az eszközt, hogy egymás után fekete vagy fehér vonalakat érzékeljen, ezzel szemben a CCD vagy a fotocellák egyszerre olvassák el az egész kódot.
Egy hipermarketben vagy hatalmas bevásárlóközpontban valószínűbb, hogy egy kifinomult lézeres szkennerrel találkozik. Az üvegtálca alá kerül a pénztár aljára, és látni fogja, hogy a lézersugarat nagy sebességgel forgatja egy motor segítságével, így a termékek (szó szerint) olvashatóak egy szempillantás alatt. Egy másik technológia egy kis videokamerát használ, hogy azonnali digitális fényképet készítsen a vonalkódról. A számítógép ezután elemzi a fényképet, kiválogatja csak a vonalkód részét, és átalakítja a fekete-fehér sávok mintáját egy számmá. (A mobiltelefonon futó vonalkód-olvasó alkalmazások így működnek, a telefon beépített fényképezőgépét használja a dekódoláshoz.) Az ehhez hasonló vonalkód olvasók pontosan elolvassák a terméken elhelyezett vonalkódot és sokkal pontosabbak, mint a régi típusú kasszás fizetések ahol minden elem kézzel kell beírnia az árát. A legjobb vonalkód-szkennerek annyira pontosak, hogy csak egy hibát követnek el maximum 70 millió darab beolvasott vonalkódonként! Összegasonlítva ezt a billentyűzetre való beírással, ahol általában minden századikat hibásan írja be a felhasználó.

A vonalkód-letapogatás technológiát már az 1970-es évek eleje óta használják, de az 1980-as és 1990-es években sikerült csak elterjeszteni, miután a boltok kifinomult számítógépes elektronikus értékesítési pontokba (EPOS) kezdtek el fejlődni. Ezen időszak előtt raktárkészleteket kezdtek el felhalmozni, melyek több ezer dollárba kerülnek. Ma a szkennerek sokkal olcsóbbak, vásárolhat egyszerű, USB vonalkód-szkennert és szoftvert, és csak néhány ezer forintba kerül és már csatlakoztathatja is egy hagyományos laptophoz vagy számítógéphez. Köszönhetően a vonalkódoknak, még a kis áruházak is tudnak olyan intenzitással működni mint a legnagyobb szuper marketek.